Bizonyára ő is úgy van ezzel, mint a fegyvergyártók. Hiszen a fegyver önmagában nem veszélyes, bár Csehov óta tudjuk, hogy ha egy fegyver van a színpadon, annak bizony el kell sülnie, de hát a vörösiszapról ezt még egy remek író sem mondta, szóval kénytelenek vagyunk továbbra is Bakonyira támaszkodni, mint a vörösiszap magyarországi szaktekintélyére.

 

Ahogy az index is megerősítette, nem a vörösiszap, hanem az a rohadt iszapos, lúgos víz a hibás a katasztrófáért. Tehát ismét egyet kell értenünk Bakonyi úrral.

 

Az egész dologban megint az a remek és a csodálatos, hogy megint nincs felelőse a dolognak. Hiszen az a fránya vörösiszap egyszer csak ott termett, és áttörte a gátat. Meg egyébként is, minek kell olyan helyen élni, ahol ilyen veszélyes dolgok történhetnek meg? Nem igaz? Az emberek felelőtlensége miatt történt a baj, és most mindenki szegény Bakonyi urat és a vállalatát bántja, mikor ez nem is igaz. Persze azt, hogy nincs felelős, már megszokhattuk, hiszen ez nem egy olyan ország, ahol vannak felelősök. Itt minden valahogy a mások hibája miatt történik, de hogy kik azok a mások? Persze tudjuk: a vörösiszap. Felfoghatatlan, hogy képtelen volt megérteni, hogy ő oda azért van bezárva, hogy nehogy bajt okozzon. Erre mit csinál? Az ember nem figyel oda egy percre és kitör, lerombolja a környéket és most csöndesen és boldogan elterülve figyeli, hogy gazdáját, Bakonyi urat keresztre feszítik, ahelyett, hogy bátran felállna és azt mondaná, hogy én voltam a hibás. Én csináltam ezt a katasztrófát, nem a Bakonyi úr, engem utáljanak, engem rángassanak bíróság elé.

 

Ilyenek ezek az emberi tudattal nem rendelkező anyagok. Rombolnak, pusztítanak, de a felelősséget elhárítják magukról. Ostoba népség, itt az idő, hogy az emberi faj fellépjen ellenük, az anyagok terrorizmusa ellen, amely rettegésben tarja az emberiséget.

 

Bakonyi úrnak meg adjunk egy kitüntetést, hiszen ő mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, sőt még életeket is mentett, hiszen elárulta a nagy titkot:

erős slagos lemosást kell alkalmazni.