Azon kívül, hogy bármerre megyünk Paulinával és a gyerekekkel és ezer színben pompáznak a fák, bokrok és gesztenyék, hát innen:
- a napi megszokott Lorelei Gilmore mennyiségű kv-t forró teára cserélem és ez JÓ nekem
- hajlandó vagyok kimozdulni nem csak este a kutya miatt, hanem bármely napszakban
- sajtkukaccá válok, azaz nincsen maradásom
- az előbbiből következik, hogy kirándulunk minden hétvégén
- a havi megvásárolandó mécsesek száma robbanásszerűen megugrik ( Vegyél gyufát is, Violka!)
- előkerül a nyáron Tótiban beszerzett gesztenyeméz
- mindenhez kedvem van
- indul a színházi évad
- vadgesztenyét, makkot és faleveleket gyűjtünk az iskolai rajzórákhoz és az otthoni díszítéshez
- legszívesebben megvenném az összes létező tökfajtát a piacon
- nyugodtan kinyithatom a konyha ablakát főzés közben, tuti nem jön be darázs
- lecserélem az ajtódíszt és kiteszem a tököket meg a boszit a folyosóra
- eső, ESŐ, eső, zápor, mint imádott Angliámban
- mindjárt őszi szünet, amikor összejövünk a csajokkal scrappelni, és a gyerekek közösen dugdossák el a tulipánhagymákat, amikre majd a tavaszváró közös „nyulaskodáskor” együtt csodálkozunk rá, hogy jéééé, idén is kibújtak
- a Halottak Napi temetőbejárás után Lenkicénél teázunk Újpesten
- és nem utolsó sorban végre hordhatom a kedvenc szőrös kabátomat és a Marimekko-s gumicsizmámat, (amihez ugye, már nyáron megvettem a táskát is J).
Violaquarius 