Azon kívül, hogy bármerre megyünk Paulinával és a gyerekekkel és ezer színben pompáznak a fák, bokrok és gesztenyék, hát innen:

• a napi megszokott Lorelei Gilmore mennyiségű kv-t forró teára cserélem és ez JÓ nekem
• hajlandó vagyok kimozdulni nem csak este a kutya miatt, hanem bármely napszakban
• sajtkukaccá válok, azaz nincsen maradásom
• az előbbiből következik, hogy kirándulunk minden hétvégén
• a havi megvásárolandó mécsesek száma robbanásszerűen megugrik ( Vegyél gyufát is, Violka!)
• előkerül a nyáron Tótiban beszerzett gesztenyeméz
• mindenhez kedvem van
• indul a színházi évad
• vadgesztenyét, makkot és faleveleket gyűjtünk az iskolai rajzórákhoz és az otthoni díszítéshez
• legszívesebben megvenném az összes létező tökfajtát a piacon
• nyugodtan kinyithatom a konyha ablakát főzés közben, tuti nem jön be darázs
• lecserélem az ajtódíszt és kiteszem a tököket meg a boszit a folyosóra
• eső, ESŐ, eső, zápor, mint imádott Angliámban
• mindjárt őszi szünet, amikor összejövünk a csajokkal scrappelni, és a gyerekek közösen dugdossák el a tulipánhagymákat, amikre majd a tavaszváró közös „nyulaskodáskor” együtt csodálkozunk rá, hogy jéééé, idén is kibújtak
• a Halottak Napi temetőbejárás után Lenkicénél teázunk Újpesten
• és nem utolsó sorban végre hordhatom a kedvenc szőrös kabátomat és a Marimekko-s gumicsizmámat, (amihez ugye, már nyáron megvettem a táskát is J).